Már csak azt sem könnyű néha feldolgozni, hogy van egy kislányom (mármint úgy néha hihetetlen), de azt hogy tavaly ilyenkor született és most már egy éves, és mekkorát nőtt mind testileg meg az értelme azóta, ha jobban belegondolok, ez már tényleg hihetetlen..
Amikor felnőtté válunk akkor elfelejtjük, hogy milyen volt csecsemőnek, kisbabának lenni. Mennyire nehéz volt megszületni, enni, inni, akár aludni is. Nekem már jó ideje minden nap egy csoda, mert elvarázsol minden egyes új tudása, és mindig ráébredek, hogy mennyi mindent elfelejtünk..
Az első időszak nem volt könnyű, se nekem, se Lilinek (gondolom), mert Ő az első 6 hétben ha épp nem evett, vagy aludt, akkor üvöltött..nagyon sok Kiababa van körülöttünk, de én ennyire ilyet nem tapasztaltam még azóta sem. Nehézségek voltak a szoptatással és az altatásról ne is beszéljünk :)))
De minden megoldódott, amiben nagy segítség volt Gergő, hisz Náluk kölcsönös szerelem volt első látásra és Lili az első hetekben lássuk be Vele érezte magát a legjobban (ez jól is van így :) A szüleim segítsége nélkül kezdetben nem is tudom mi lett volna (napi több órát töltöttek nálunk, hogy Lilit és engem is jó kedvre derítsenek), nekik is köszönök minden pillanatot.
Ahogy telt az idő, Lili is nyugodtabb lett és ezáltal én is, és az egész nagy-család és barátok csodálattal kezdték szemlélni Őt, mára meg már teljes imádattal, amit lássuk be, ki is érdemel azzal a kis bölcs huncutsággal a csillogó szép kék szemeiben :)
Ma lett egy éves: jár, szereti a pocakját, sokmindent magától eszik, magától alszik el, átalussza az éjszakákat, "énekel", táncol, szereti a zenét, folyton beszél, a hangot adó játékokat, meg az olyanokat, amibe bele tudja tenni az ujját :D, meg a puha plüssöket, amikre rá lehet feküdni, még majdnem mindent a szájába vesz (szerencsére a hajszálaimról leszokott..azt most már "csak" a fejemen simogatja állandóan), vannak barátnői, pasizik, erős akarata van: pontosan tudja, hogy mi kell neki, imádattal mondja azt, hogy "Apa", ezenkívül a kedvenc szava szerintem a "Hápi" és a "Gomb", de ugat, ha meglát / hall egy kutyát, meg van hogy több percen keresztül nyávog, a fürdésnél mostanában esőkabát kell már lassan mellé, kedves, odafigyelő, puszit ad és azt mondja közben "Pö-Pö", és amit a legeslegjobban imádok, hogy fogja magát, odajön és átölel :)
Terveztem, hogy teszek fel sok képet, de közben Krisztitől kaptunk csodálatos összeállításokat:
 |
| Család |
 |
| Barátok /Kispajtások |
 |
| Velünk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése